telefonos felvilágosítás

BSA ügyféllel beszél telefonon. Valami nagyon furcsa üti meg a fülünket:

- "Ezzel az üggyel hívja ügyfélfogadási időben telefonon az Ipar és Kereskedelmi Irodánkat!"

 

Hát jó, köszönjük a tájékoztatást! :D

nőiesség a köbön

Bejött ma egy hölgy TKA-hoz. Aki eléggé nőies ugyebár...

A hölgy első mondata:

" Önnel vagy valami Zsolttal már beszéltem korábban!"

KI a pia koronázatlan királynője

Lassacskán végéhez közeledik a Balázs Tónál töltött KHI-nap.

A délelőtt eltelt beszélgetéssel, nevetgéléssel, napozással. Ebéd után TKA-val és ZE-vel elmentünk Kőbányára a Takkóba vásárolgatni. Visszafelé ZE félúton kiszállt, és TKA-val ketten érkeztünk vissza a Tóhoz. Természetesen a kutya nem hiányolt minket, és mire visszaértük kb. fél 4 magasságában, a társaság már erősen oszlásnak indult. Szó szerint. A határozott egyéniségek már megkezdték diszkrét szétszállingózásukat, a még határozottabb egyéniségek meg már kezdtek szétcsúszni a piától.

Nem gondolnátok, de a toroköblögetés mesterhármasa megint csak TJ, KI és SZ-né DM volt. TJ, a spicckirály újfent kivetette a hálóját a friss pipihusi felé.

Így a kuktáskodás és háziasszonykodás a fenti két hölgyre maradt, míg a TJ-féle szexi bókok BFT-nél és BL-nél landoltak. BL egy kedves kis fekete sipkával próbálta meghálálni a különleges figyelmet, mely oly csodásan állt TJ méretes-párnás fején, mint faszon a gyűszű. És legalább ilyen büszkén is feszített benne... Azért azt el kell ismerni, azt hiszem, ez nagyban hozzájárult több ember jókedvének megalapozásához. Annyira sajnálom, hogy nem találtam fotót...

Mindegy, ez csak egy kósza szál volt a történetben, mely kicsit megindokolta KI depresszióközeli hangulatát, melyet csak fokozott a kannásbor szerű nedű, amit pálinkával vegyített. Nos, tudjuk, a pia nem csodaszer, csak az alap hangulatot emeli. Így a nap végére KI magányosan ült a jótékony fák által nyújtott gyógyerejű árnyékban.

Miután TKA is lelépett a kis baráti társaságommal, a közteresekkel múlattam ráérősen, vihorászón időmet. Pakoláskor viszont KI valahogy mellém tántorgott. Sok éves tapasztalat rutinjával rogyott mellém a padra, mozdulatának kecses eleganciáját visszaadni képtelen lennék, nem is próbálkozom, pedig én sem vagyok kezdő az esés-kelésben.

Bizalmasan harsogta a fülembe, hogy ez a hála, ha a szívét-lelkét is kiteszi a másikért.

Mivel kölcsönösen ment a duli-fuli TJ és KI között, TJ a hozzáillő elegáns bosszúként a hazaútról csak szerény személyének gondoskodott, a közteres SZCS legnagyobb bánatára a nyakába kapta a taxisofőr nemes feladatát.

KI viszont elapátlanodva ücsörgött a padon, TJ gondosan még a tekintetét is kerülte bájos grimasszal az arcára fagyva, ha csak eltrappolt mellette.

Megszántam a szerencsétlent. Mivel amúgy is Vecsés felé a Gyömrői úton kívántam elhagyni a terepet, és mivel az EQ-m magasabb az IQ-mnál, így felajánlottam neki, hogy a Vecsési Tescoig velem tarthat, onnan meg a vidám sárga busz boldogan szállítja majd őt haza.

Mivel erősen elszámoltam magam, a padról való feltápászkodáskor döbbentem rá először, hogy tele vagyok remek ötletekkel, de kevésbé kellett volna jó fejnek lennem. Ugyanis KI-nak a mozgással is látható bajai voltak. Lelkesen elmarta kis kacsómat és andalogva, dülöngélve kéz a kézben kisétáltunk a placcról. A következő nehézségbe a kocsinál ütköztünk. Majdnem szó szerint be kellett tuszkolnom őt a kocsiba. Ha nem lett volna annyi közteres autó körülöttem, valamelyik lakó tuti rám hívta volna a rendőrséget, hogy egy fehér bőrű arab terrorista épp most rabolja el a rettenettől állni sem tudó szegény mamát. Míg KI-t rámoltam befelé a kocsiba, a KHI másik gyöngyszeme, dr HGY Úr jelent meg mellettem. Megkérdezte, merre tartok. Teljes lelki nyugalommal említettem meg Vecsést, kizártnak tartva, hogy ő is arra indulna. De de. Csillogó szemekkel közölte, hogy a Kőhídig tökéletes lenne neki is a fuvar. Csodás. Egyet cipelsz, kettőt kapsz akció!

A Kőhídig dr HGY egyértelműen beszélt mindenki helyett. Mint mindig. De ki bánta? Sokkal jobban zavart, hogy KI már ülni sem tudott, így hogy a kocsi kicsit többet mozgott, mint a korábbi pad. Minden kanyart meg tudtam számolni. A jobbra kanyarok voltak a kellemesebbek, akkor csak a kocsiajtómra tapadt fel. De a balkanyarok közben bármily puhán is igyekeztem kanyarodni, utasom valahogy mindig rámborult. Nem győztem visszatoloncolni az ölemből az anyósülésre.

Vecsésen megálltam, pont a buszmegállóban. Nem igazán tűnt úgy, mint aki ki tud szállni majd a kocsimból, azt meg pláne nem tudtam elképzelni, hogy fog felszállni a vidám sárga buszra, és élve hazajutni.

Én, a jótékony barom továbbhajtottam Üllőre. Túl sokan látták, hogy velem volt utoljára... Nem kell a hercehurca...

Útközben győzködött, hogy nekem mindenképpen be kéne mennem hozzájuk, ha odaérünk. Talán ihatnánk is valamit. Határozottan, de kedvesen visszautasítottam, hogy én már most tudom, ha bemennék, olyan jól elbeszélgetnénk az időt, hogy estig ottragadnék. Engem meg vár otthon a család.

Már érzem, hogy viszket a hátam. Azt hiszem a szárnyaim nőnek. Nem tudom, milyen lesz, ha kinő.. Angyalszárny, vagy csak egyszerűen hülye liba????

ZZS és a közösségi élet

Irodakirándulás helyett TJ-ék szervezésében az egész KHI ki fog vonulni a Balázs Tóhoz egy csodaszép nap eltöltésére. TJ bográcsban főzni fog marhalábszárpörit a közteresekkel és mindenkivel, aki a kezecskéi alá óhajt dolgozni.

SZH irodájában egy gyönyörű A/4-es lapon kellett feliratkoznia a díszes bagázsnak, aki részt akart venni a nemes eseményen. Ha nem íratkozik fel valaki, ugyebár szigorúan munkával kell töltenie az idejét az irodában.

Miután kihirdették az adminisztrációs feladatunk ilyen formáját, pár nap múlva magánügyben beléptem SZH irodájába. Természetesen ott figyelt a lista, látszólag hiányosan a létszám tekintetében. SZH kedvesen megkért, hogy írjam fel a mi szobánkban lévő kollégákat a listára, ne kelljen körbejárnia.

Megtettem. Amint végeztem, és visszajöttem a kis helyemre, azonnal jeleztem kedves szobatársaimnak, hogy bizony kilistázódtak. ZE a szoba másik végéből még mosolyogva megkérdezte, őt is felbiggyesztettem-e. HÁtpersze! Válaszoltam magabiztosan. Elmondta, hogy önjáróként ő ezt már korábban megtette, így akkor ő már kétszer szerepel. Vihorászva megegyeztünk, hogy segond, akkor ő dupla adag pörire lesz jogosult. Mindezt persze nem suttogva, mert az nem én lennék.

ZZS eközben mellettem kb. fél méterre a  cuki kis fülhallgatójával csücsült és feszült figyelemmel dolgozott. Vagy nem. De ott ült, és a füléből fehér vezeték lógott ki. Mivel tudjuk, hogy a telefon füldugója nem éppen hangszigetelt, és mi boldogan vihogtunk negyed órát a témán, feltételeztem, hogy felfogta ő is, csak veszett nem kíváncsi rám.

Mivel az idő telik-múlik, most sem történt másként. Eltelt egy hét.

Egyszercsak ZZS barátunk elkapott a nyomtató mellett a folyosón. És enyhe agresszióval a hangjában megkérdezte, tényleg én írtam-e fel őt a listára. Nem szokásom letagadni, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen. SZH megkért, én megtettem, majd itt a szobában jeleztem. Tán gond? Esetleg nem akart volna jönni, mert ő sose jön, és ciki lehúzni magát a papíruszról? Nem, semmi ilyesmi, ő jönni kíván, csak meglepte, hogy rajta van. Csodás. Magával cipelve agresszióját, beslattyogott SZH-hoz.

MAjd pár perc múlva még kórosabb idegbajjal kihívott a folyosóra. Értésemre adta, hogy SZH szerint nekem csak azokat kellett volna felírnom, akikről tudom, hogy jön. Ok. Bár tuti nem ezt mondta, ennyi szellemi képességgel röhögve rendelkezem, hogy tudom magamtól is, nem látok bele a kollégák fejébe. De ezért is szóltam azonnal a feliratkozásról. Mindegy, én nem vitázom, ha nincs kivel. De neki van kivel, tehát folytatja... utasított, hogy a továbbiakban semmi esetre se merjek az ő nevében nyilatkozni és beleszólni a dolgaiba. Oké, igazán nem is akartam a személyes titkárnőjévé válni, úgyhogy otthagytam egy vidám bocsi után. Aztán megkérdeztem a lányokat így egy hét távlatából, hogy miről is volt akkor szó. Meglepetésemre kiderült, nem én vagyok a hülye. MIndenki emlékezett, hogy szóltam, hogy ő is bent volt, hogy kiállt a füléből a vezeték. Hogy nem két másodpercig volt téma, hanem egy kellemes negyedórát vihorásztunk a témán.

Aztán eljött a buli napja. Az évszázad meglepetéseként ért, amikor szembesültem vele, hogy ZZS nem vesz részt a fergetegpartyn, mert a halom adóértékét nem tudta egyszerűen magára hagyni.

Hát igen. Tény és való, feltnőbb magad lehúzni egy listáról, mint fel sem iratkozni.

Szeretem a korrektséget. ;)

gépjárműadó mentesség - prosztatarák

Bejött egy 31-es születésű idős bácsika. Mentességet kért a gépjarműadójára, mert egészségügyi állapota alapján megadható. Hozta is a szükseges igazolásokat. Tök ápolatlan, büdös volt. TKA írta a papírjait, elkezdte panaszolni h prosztatarákja is van. Mivel nem volt TKA kellő odaadással a problémája iránt, mert
1. Írta a papírjait közben
2. Büdös volt mint egy kertibudi
emberünk elkezdte letolni a gatyaját, hogy megmutassa!
Amúgy az én betűm. Köszönöm TKA, hogy lefogadtad! :)

Az adó a permanens átalakulások helye!

Megint a renitensek.... ZE és BSZ nagyon gonosz teremtmények. Összefogtak ám szegény KI ellen. Így Ő sem tehetett mást. TJ-nél kiharcolta, hogy a két lányt szétszedjék. Így ZE átköltözik ma a BFT helyére és viszont. Ez mindenképp praktikus, mert így mindenhol van egy tapasztalt és egy új kolléga. A költözéstől mindkét érintett lány el van ájulva, gondolhatjátok. Mivel az építményes területen rengeteg akta van, így a költözés plusz bútorok csatasorba állításával is jár.

Természetesen a 6 személyes iroda arányosan és egyenlően oszlik meg. A sok jogász és közgazdász kiszámolta, hogy a 4:2 arány az egészséges. A plusz szekrény a kétajtós fajtából így a 4-es arányhoz költöznek. Kutyát nem zavarja, hogy ezen az oldalon nem ül építményes. Még jó, hogy BSA olyan kis vékonka.

Viszont hatalmas bibi, hogy a tértinyomtató a másik térfélen van. Felmerült, hogy bevihetnénk a raktárba is, mert ez így nem állapot. Vagy magunk közé tehetnénk. Egy percig nem probléma, lapjával beférne az ügyfeles részünkbe. De csak lapjával. A takarítót nem zavarná, az úgyse jön be ilyen messzire az ajtóktól. ZZS meg fitt. Ő helyből átugorhatja. Rajta kívül csak én járok ezen a részen keresztül. Én meg bár nem vagyok fitt, de bátor vagyok és bevállalós. Nekifutásból még én is át tudok repülni felette. Landolásba meg belejövök. Nem szoktam néhány karcolás miatt hisztirohamot kapni amúgy se. Van itt hely. Nézzétek csak a képet. Ugye, befér ide az a plusz asztalocska.

BSA

Bemelegítésnek egy friss, de felfoghatatlan...

Az a jó, hogy a csoportunk az utóbbi időben a nagybetűs ÉLET előszobája lett. Ebben teljesen biztos vagyok. Mert az életképes egyedek innen továbblépnek... Azért ha jót akartok magatoknak, meg ne merjétek kérdezni, én miért ülök még mindig itt... Köszi....

 

Az életképtelenek maradnak. Tisztelet a kivételnek, ugyebár. HM úgy gondolta, a barátnője mindenképpen idevaló. Talán nem tévedett. Bár nekünk nagy meglepetést okozott.

Hosszas előkészületek után megérkezett köreinkbe BSA. Fél évig készült neki a hely, amit most nem győz betölteni. Kezdte az adóértékkel. Pár hét után kiemelkedő teljesítménye alapján megérett a feladatra, hogy osztott munkakörrel a gépjárművek adóztatásából is teret nyerjen. Na persze csak egy kicsit... De azt nagyon.

Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy BSA kivételesen nyitott mindenre. Minden érdekli. A magánélet, a munka, a pletyka, és a magánélet. Meg a magánélet. A melóban is mindent többször megkérdez. Alapos. Ezért azt is megkérdezi, ami egyértelmű. Olvasni, értelmezni nem szokott. Még a végén nem maradna idő a családi életének átbeszélésére. Sem a mi beszélgetéseinkbe való belekotyogásba. Itt nincsenek már titkok. Nem tudsz úgy sutyorogni, hogy az ő füle ne szoruljon közénk.

És amit hall, azzal szalad a HM-hoz. Mert a barátságnál nincs fontosabb. Sokszor azonnal, mert ugye a lényeg még így is esélyes, hogy kiesik a fejéből, mert cseszett hosszú ám a folyosó, és hihetetlen, hogy mi pont az egyik végében vagyunk, míg HM a másikban.

Ezen már az egész szoba mosolyog. Végre sikerült egy téglát betenni.

Csak szemléltetésként, hogy mennyire nincsenek titkok. Tegnap nyitotta meg KÁJ a CsodaBazár nevű facebook oldalt. Ma reggel TKA-val beszélgettünk róla. Talán két mondatban. Aztán szóbakerült, hogy délben együtt kávézunk majd. Ez is két mondatban. Miután visszajöttem a kávézásból, az első kérdés, amit nekem szegezett a kollegina, az az volt, hogy mi a csudát árulnak a CsodaBazárban, mert ő látta facebookon, hogy tetszikeltük, és hallota, hogy KÁJ-hoz köthető. Mondom. Nincsenek titkok.

PL-re is nagyon kíváncsi. Minden áron meg akarja ismerni. Pedig azt hiszem, azt nem tenné zsebre, ha leülnének egy jóízűt beszélgetni. Alapvetően lehet, hogy már várom is egy kicsit...

Ilyen szinten vándorolnak az infók, mióta együtt dolgozhatunk vele.

De azért nem olyan nagy baj, hogy velünk van. A mi életünk is sokat színesedett általa.

Például, amikor megkérdezte, hogy hogyan kell írni a római egyest. Kedvesen, türelmesen elmondtuk neki. Elvégre akkor tanul az ember, ha kérdez, nem?

Van neki két gyönyörű kislánya is. Egy 2 éves és egy 9 éves. Valószínű apu agyát örökölték. Ugyanis a nagylány a kéttannyelvű Kapocsba jár. Ami valljuk be, nem egy gyenge suli. És mellette versenyszerűen táncol. Tényleg ügyes. És én is büszke vagyok a saját gyerekemre. Ezt mondjuk megértem benne is. De azt már kicsit unom, hogy a kakilástól az órarendjéig mindent tudnunk kell róla. És a kicsiről is. Én is órákat tudok beszélni a fiamról, de Ő... hihetetlen. Az is, hogy a gyerekek tényleg normálisak. Mert anyájuk életképtelen.

Néha elgondolkodom rajta, hogy Én és TKA vagyunk az összeférhetetlenek. Mert nekünk semmi se jó. Azt hiszem, kéne egy esélyt adnom. Jövő héten együtt kaja? KÁJ, PL, TKA, BSA és Én?

csak nektek, Lányok, szeretettel...

Tudom, hogy nagyon hiányzunk Nektek, úgy ahogy vagyunk... Főleg TJ.

Úgyhogy unszolásotokra írok/mesélek. Persze visszamenőleg is, mikor mi jut az eszembe. A lényeg úgyis az öröm és boldogság, ami itt minden pillanatban körülvesz minket.

Tehát, szeretettel ajánlom blogomat Nektek, PL és KÁJ!